A kemény munka szerepe a harcművészetekben
A harcművészetek manapság virágkorukat élik Magyarországon. A legtöbb városban többféle stílust is kipróbálhatnak az érdeklődők.
Miért kezd el valaki harcművészetet tanulni? Többféle oka lehet. Az emberek egy része szeretné megvédeni magát, egy másik része az önbizalmát szeretné növelni, vannak olyanok is, akik kikapcsolódásképpen űzik, és vannak olyanok, akik egyszerűen csak ügyesedni szeretnének. Általános tévhit, hogy akik harcművészetet tanulnak azok vagy agresszívek, vagy azzá válnak.
Ez az elgondolás téves, kevés az olyan ember, aki azért tanul harcművészetet, mert meg akar verni valakit.
A harcművészetek egyik ága, a Kung-Fu rendkívül ismert, ugyanakkor jelentése már kevésbé.
A Kung-Fu szó jelentése, kemény munka, vagy valamiben való jártasság. A valamiben való jártasságot átvitt értelemben is lehet használni, nemcsak a harcművészetben, tágabb megközelítésben, a szakmákban való jártasságra is lehet értelmezni. Miért éppen kemény munka? A harcművészetekben, csakúgy, mint az élet egyéb területein, igazi tartós eredményt csak kemény munkával lehet elérni. Ügyeskedéssel, kiskapukkal nagy sikereket lehet elérni, de nem biztos, hogy ezek a sikerek hosszú életűek, tartósak lesznek. Aki harcművészet művelésére adja a fejét, annak nemcsak testben, hanem lélekben is fejlődni kell. A testi fejlődés törvényszerű, ha valaki sokáig végzi ugyanazokat a mozdulatokat, előbb-utóbb tökéletesen fogja végrehajtani.
De a lelkierő, a szellemi – és nem fizikai – kitartás fejlesztése ugyanolyan fontos. Hiába ügyes, tehetséges valaki fizikailag, ha lelkileg nem erősíti magát, el fog maradni az edzésekről, tehetsége kárba vész. A lelkierő megmérettetése ott kezdődik, hogy az illető milyen sűrűn látogatja az edzőtermet. Az edzések kialakítanak egy életritmust, ami a napi tevékenységen felül tartalmaz bizonyos rendszeres, kötött programot, az edzést. A lelkierő ott mutatkozik meg, hogy betartja-e vagy nem tartja be a tanuló ezt az életritmust. Ha fáradt fizikailag vagy szellemileg, és azt mondja, hogy ma nem megyek edzésre, majd legközelebb, egy csatát el is vesztett. Ha sok csatát elveszít, később elveszíti a háborút is, abbahagyja a harcművészet tanulását, hisz havi egy-két alkalom semmire sem elég, ezt könnyű bárkinek beismernie. Hogyan lehet fejleszteni a lelkierőt? Úgy, hogy azt mondjuk: fáradt vagyok, nehéz napom volt, de erőt veszek magamon, és elmegyek a tréningre. Minél többször mond ellent az ösztön parancsának, az akaraterő annál jobban erősödik. Ezt jelképezi a Kung-Fu szellemisége, a kemény munka, felülemelkedni a test parancsain, felülbírálni az ösztönöket, hogy a szellem uralkodjon a test felett, és ne a test a szellem felett. Az akaraterőn felül van még egy lelki tulajdonság, a koncentrációs készség, ami fontos a harcművészetek gyakorlásához. A legtöbb gyakorlat elmélyült koncentrációt igényel.
A mozdulatok pontos, tökéletes kivitelezéséhez szükség van megfelelő koncentrációra.
A koncentrációhoz ugyanakkor akaraterő szükséges, mivel a koncentrációt fenn is kell tartani, ami hosszabb időn keresztül egyre nagyobb nehézséget okoz. Összességében elmondható, hogy a harcművészetek gyakorlása inkább lelki, mint fizikai képességeket igényel. Ha valaki elég kitartó, a hosszú gyakorlás úgyis meghozza az eredményt, míg hiába tehetséges valaki, ha nem gyakorol eleget. Az akaraterő és koncentrációs képesség természetesen nemcsak a harcművészetekben fontos. Ezek olyan képességek, amelyek az élet bármely területén kamatoztathatóak, munkában, tanulásban. Az edzőtermekben szerzett tudást – mind a fizikait, mind a szellemit – tehát nemcsak az edzőteremben lehet felhasználni, hanem az életben is.
Az akarat és a jellem próbája
Hogyan változtatja a jellemet a harcművészet?
Sok szülő azért íratja be gyermekét harcművészeti iskolába, mert úgy gondolja ott majd fegyelmet tanul, erősödik fizikailag és lelkileg egyaránt. Vajon valóban így van ez?
Ma a gyerekek és fiatalok egyre kevésbé szeretnek sportolni. A sport sokat vesztett vonzerejéből, a fiatalok ma már inkább mással töltik el szabadidejüket. Ez alól a harcművészetek talán kivételt képeznek. Ez annak is köszönhető, hogy a harcművészet nem pusztán sport, sokkal többet jelent annál. A harcművészet, ahogy a nevében is benne van, a harcnak a művészete. A harcművészet célja a test és szellem harmonikus fejlesztése. A szellem fejlesztésére azonban nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint a fizikaira. Miért fontos ez annyira? Van néhány olyan jellemtulajdonság, ami alapvetően meghatározhatja az illető harcművészeti pályafutását. Ezek közül a legfontosabbak az akaraterő, tisztelet, szerénység, megbízhatóság, elkötelezettség. A nem kellőképpen kitartó tanítvány nem jut el odáig, hogy komoly dolgokat tanulhasson, ők megrekednek egy alacsony szinten, ami alig nagyobb a hétköznapi ember szintjénél. A tiszteletlen tanítványt a mester vagy elküldi, vagy nem tanít neki komoly technikákat. A szerénység is fontos, mert az embernek tudni kell, hogy mi az, amit még nem tud, milyen területen kell még fejlődnie. A mindentudás hamis illúziójába ringatva magát az ember úgy gondolhatja, hogy nincs szüksége már mesterére, és idő előtt távozik. A megbízhatóság, elkötelezettség azért kell, hogy a mester lássa, a diák azért jött, hogy tanuljon, és van értelme a mesterének figyelmet fordítani rá, mert nem dolgozik hiába. Sokan eljönnek egy-két tréningre, megnézik, kipróbálják, majd azt mondják, hogy ez túl nehéz nekem, inkább nem jövök többet. Sokan egy-két hónap gyakorlás után ilyen-olyan okból távoznak, és azt hiszik, hogy már sok mindent tudnak. Ők az elbizakodottság hibájába esnek, amiből elég gyorsan kigyógyíthat egy-két pofon, viszont így egy életre elmegy a kedvük a harcművészetektől. A kisördög mindannyiunk fülében ott duruzsol, próbál minket a rossz irányba vinni. Az első próba, hogy nem engedünk a kísértésnek, elmegyünk harmadjára, negyedjére is az edzésre. Amikor már az edzések beépültek a mindennapjainkba, a kisördög máshogy próbál minket letéríteni az útról. Azt mondja, ne menjél ma az edzésre, fáradt vagy a munka után, inkább pihenj egyet, menj edzésre holnap. A töprengés, hogy menjek-e edzésre, vagy ne, a szellemi fejlődés része. Ha már ezen is túljutottunk, a kisördög máshol próbálkozik. A kemény edzés helyett inkább lazíts, az oktató most úgyis másfele néz, mondja a kisördög. Tudni kell azt, hogy az edzést mindenki magának, magáért csinálja. Ha valaki csak van az edzésen, de nem komolyan eddz, az magával tol ki. Csak úgy lehet garantálni valakinek a fejlődését, ha véghez is viszi azt, amit mondanak neki. A mester megmutathatja az utat tanítványának, de járni már a tanítványnak kell rajta. Az út pedig általában nehéz. Az út nehézsége az, ami fejleszti az akaraterőt, és a jellemet. Minden edzésen egy ütéssel többet ütni, egyre tovább bírni, egyre messzebb menni nemcsak a fizikumot fejleszti, hanem az akaraterőt is. Végre kell hajtani az adott feladatot, még akkor is, ha már úgy érezzük, hogy nagyon fáradtak vagyunk. Csak még egy ütés, csak még egy rúgás - ez az igazi akaratpróba. Ráadásul nemcsak az akaraterő fejlődik, hanem az ember jobban megismeri önmagát, rájön, hogy hol vannak a korlátai, és hol kell fejlesztenie magát. Az önmegismerés egy csodálatos útja ez.
A Wing Tsun szellemisége három forrásból táplálkozik; buddhizmusból, taoizmusból és konfucianizmusból. A Kung-Fu szellemiségének megértéséhez szükséges valamennyire ismerni a keleti és nyugati világ közötti különbséget. A harcművészetek megjelenése a távol-keleti és nyugati kultúrákban jelentősen eltérő. Az ázsiai emberek hajlamosak a befelé fordulásra.
A külsőségek helyett általában a belső tökéletesedés útját keresik, önmagukat akarják megismerni. Hajlamosak az elmerengésre, a meditációra. A Kung-Fu belső tökéletesedésük külső megjelenési formája. A nyugati életmód ennek az ellenkezője. A nyugatiaknál a külsőségek számítanak, a megjelenés, a viselkedés. Ezért is vették át a harcművészeteket, mert látványosak, szép a külső megjelenésük. Nem a tökéletesedés, hanem a küzdeni tudás miatt tanulnak a nyugatiak harcművészetet. Ezért egy távol-keleti és nyugati edzés, még ha ugyanarról a harcművészeti stílusról is van szó, jelentősen különbözhet egymástól. A távol-keleti edzésmódnál a lelki tökéletesedésre is sok időt fordítanak, míg a nyugati edzések általában a fizikai fejlődésre koncentrálnak. Ez a különbség elsősorban a kulturális különbözőségből adódik.
A Kung-Fu egy szigorú családi hierarchián alapszik, ahol a hierarchiát nem a családi kapcsolatok, hanem a Kung-fu-ban elért tudás határozza meg. Egy gyakorlónak elsősorban ezt a hierarchiát kell megszoknia, ami azért lehet nehéz, mert itt nem vérségi kapcsolatok vannak, és így lehet hogy a gyakorló jóval idősebb - akár az apja is lehetne - az oktatónak.
A Kung-Fu gyakorlása nemcsak a technikák gyakorlásából áll. El kell sajátítani az ún. Kwon etikettet is, ami előírja a viselkedési szabályokat.
Jó Kung-Fu tanítvány nemcsak abból lehet, aki mindenki mást le tud győzni. Szorgalom, kitartás, fegyelem, tisztelet nélkül a legjobb tehetség is elveszhet. Hiába jó harcos valaki, ha tiszteletlen mesterével, mert akkor a mester nem fogja tanítani őt, és a tanítvány tehetsége kárba vész. Kitartás és szorgalom nélkül pedig nincs előrehaladás. Hiába a tehetség, két hónap alatt senkiből nem lesz legyőzhetetlen Kung-Fu harcos. A fegyelemre pedig azért van szükség, hogy a foglalkozások rendben, az előírt ütemben történjenek, és ne a fegyelmezéssel menjen el az idő.
De még az sem elég, ha valaki kitartó, tehetséges, szorgalmas, ha nem tud parancsolni önmagának. Nem feltétlenül javítja a Kung-Fu hírnevét, ha mindennap összever valakit, vagy ha mindenkibe beleköt, és állandóan bizonyítani akar. A jó Kung-Fu harcos nemcsak az, aki meg tudja verni az ellenfelét, hanem az is, aki el tudja kerülni a küzdelmet, így vagy úgy. Az is a harcművészet részét képezi, ha valaki el tud kerülni egy küzdelmet. Ez nem azt jelenti, hogy gyáva. Természetesen sokszor nem lehet kikerülni a harcot. Ha harcra kerül a sor, akkor a legjobb tudásunk és képességünk szerint kell küzdenünk.
A harcművész a tökéletesedést, nem a küzdelmet keresi. A küzdelem a tökéletesedés megjelenési formája. De a lényeg nem a külsőségeken, hanem a belsőn van.
A Wing Tsun szellemisége nemcsak a harcművészetben jelenik meg. A Wing Tsun az életben is használható. Az egyszerűségre, hatékonyságra való törekvés, a felesleges dolgok kerülésének filozófiája felhasználható a mindennapi élethelyzetekben is. Egy tanítvány akkor lesz igazi Wing Tsun harcos, ha nemcsak a külsőségekben, hanem belsőleg is el tudja sajátítani a Wing Tsun szellemiségét.
Harcművészet és agresszivitás
Nemrég az egyik kereskedelmi televízió műsora a gyerekek agresszivitásával foglalkozott és arra a megállapításra jutott, hogy a gyerekek manapság agresszívebbek, mint régen.
Az okokat többek között a filmekre - beleértve egyes rajzfilmeket is - és a számítógépes játékokra vezették vissza.
Felvetődhet a kérdés, ha a gyerekek egyébként is agresszívak, szükség van-e arra, hogy egy harcművészetet tanulmányozva a harc hatékonyabb formáit is elsajátítsák? Véleményem szerint a különféle harcművészetek nem növelik az agresszivitást, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentik. Véleményem a következő megállapításokra alapozom:
egyrészt az edzések lehetőséget adnak az agresszió levezetésére,
másrészt lehetőséget adnak önmagunk, mások, az emberi testet érő behatások megismerésére.
Az edzéseken lehetőség nyílik az agresszió irányított, korlátok közötti kiélésére, illetve az agresszió átformálására. Az agresszió átformálásával a személyiség energiáit nem rombolásra és pusztításra, hanem építésre, önmaga formálására, fejlesztésére fordíthatja.
Mit kell érteni ezen kifejezések alatt? Az edzéseken harci technikákat gyakorolnak a diákok, de meghatározott módon és formában, szigorú felügyelet alatt. A sérülések lehetősége így minimális - egy focimeccsen több sérülés van, mint egy jól felügyelt harci edzésen.
A technikák gyakorlása során a diáknak alkalma van levezetni pszichikai és fizikai feszültségét, és mindezt felügyelet mellett teheti meg. Az agressziót az egyén így nem embertársain, hanem az edzéseken vezetheti le. Megtanulja az erőszakot kontrolláltan levezetni, anélkül, hogy embertársainak kárára lenne. A romboló-pusztító energiák átformálása nem misztikus jelenség, mindössze azt takarja, hogy a technikák kivitelezésénél a diáknak oda kell figyelnie, ezáltal energiáit leköti és mozdulatai javítására, csiszolására fordíthatja.
Napjaink egyik jelensége, hogy a bűntények egyre brutálisabbá válnak, egyre gyakoribb az indokolatlanul nagy erőszak alkalmazása a bűnelkövetők részéről, de a hétköznapi életben is egyre gyakrabban szembesülünk ezzel a jelenséggel. A pszichológusok szerint ennek oka egyrészt az, hogy az illető nem tanulta meg kontrollálni az agresszióját, nem tudja, hogy hol a határ, ahol még nem okoz komoly sérülést, és empatikus /beleérző/ képessége - hogy átélje a másik érzéseit, fájdalmát - gyenge. Az edzéseinken a diákok megtanulják, hogy mely technikák hogyan hatnak az emberi szervezetre, megtanulják, hogy mi okoz fájdalmat a másiknak, megismerik a határt, ahol az emberi test még nem sérül. Ugyanakkor saját magán is megtapasztalja, hogy mit érez a másik, ha esetleg túl durván gyakorol, és indokolatlan keményen üti vagy rúgja meg a másikat. A gyakorlatok ugyanis oda-vissza történnek, tehát ha valaki túl keményen bánik a másikkal, annak lehetősége van ugyanúgy bánni vele, amikor rá kerül a sor. Ezáltal megtapasztalhatja, hogy mit érzett a másik, így legközelebb - a saját kárán tanulva - már úgy gyakorol, hogy ne okozzon indokolatlan fájdalmat a másiknak.
Az indokolatlan agresszió egy része az önbizalomhiányból, kisebbrendűségi érzésből is fakadhat. Ebben az esetben az agresszió az egyén személyiségbeli problémáit kompenzálja.
Az edzéseken a technikák gyakorlása közben a gyakorlót sikerélmények érik, amikor sikeresen végrehajt egy gyakorlatot, ezáltal nő az önbizalma. Az önbizalom növekedése nem azt jelenti, hogy meggondolatlan, és a vakmerőségig bátor lesz az illető, épp ellenkezőleg. Tudja képességei határát és lehetőségeit, ezért nem megy bele olyan élethelyzetekbe, amelyek meghaladják képességeit. Egy veszélyes helyzet elkerüléséhez sokszor a megfelelő fellépés is elég. A megfelelő fellépés azonban csak kellő önbizalom esetében lehet hatásos.
A harcművészetek gyakorlása ezt az önbizalmat adja meg.