A shaolin templomot 495-ben alapította Wen Ti császár Honan tartományban a Shaolin hegyén, amelyről a kolostor a nevét kapta. Pa Tu volt az első apát. A kolostor alapítása előtt is ismert volt a pusztakezes harcművészet, mivel a kolostor egy hegy tetején állt ki volt téve a vadállatok és a rablók támadásainak. A szerzetesek megerőltető 5-6, néha 10-12 órás meditációs lelki gyakorlatokat végeztek, ami fizikailag nagyon megviselte őket.
Pa Tu kiváló érzékkel választotta tanítványai számára a harcművészetet. Ezzel a kolostor mindkét problémáját egyszerre oldotta meg. A kolostor 70-80 szerzetessel indult.
Bodhidarma 527 körül ért Kantonba, az országot járva eljutott a Shaolin kolostorba, ahol a buddhizmust tanította a szerzeteseknek. A buddhizmus kibontakozás 550-től az 1200-as évekig tartott.
A Tang korban (618-907) a szerzetesek harci tudományukkal és bátorságukkal számos alkalommal segítették az akkori császárt. Ettől kezdve a shaolin templom harcművészete az egész országban híressé vált. A szerzetesek száma egyre gyarapodott, és elérte a 700-800 főt. Növekedett a harcművészetek iránti figyelem, bátorították a szerzetesek gyakorlását. A Tang kor végétől kezdve a shaolin templom az országban a harcművészettel foglalkozó kiemelkedő hősök és a szerzetesek zarándokhelyévé vált.
A kolostor fénykorában a küzdelem, valódi művészet volt. Ekkor számos termet, köztük fegyvertermet is építettek. Fu Ji apát a kolostort még kibővítette öt kolostorral. Ebben az időben a kolostor és harci rendszere egész Kína szerte legendás volt. Az akkori létszám 7-8 ezer fő volt. A papok segítették az uralkodó császárokat, akik adományokkal támogatták a kolostort. Előfordult, hogy parasztlázadás leverésére a papokat kérték fel, mert olcsóbb volt, mint a császári hadsereget mozgósítani, vagy szerzetest neveztek ki az alakulat élére.
A Ming korszak (1368-1644) végén felerősödtek a parasztlázadások. Li Ce-Cseng egy 400 ezer gyalogos és 600 ezer fős lovassereg élén megtámadta Pekinget. A védők látván a túlerőt, önként átadták a várost. Az utolsó Ming császár öngyilkos lett, és ezzel lezárult a dinasztia uralma.
Pekingben, 1644 júniusában Li Ce-Cseng császárrá koronáztatta magát, de már másnap kiüríttette és elhagyta a nehezen védhető fővárost.
Az üresen hagyott fővárost elárasztották a mandzsuk, és megszilárdították hatalmukat. Az egész országban mandzsuellenes harcok kezdődtek. Néhány lázadó a kolostorban bújt meg, ezért a mandzsuk a kolostort és harci rendszerét is el akarták pusztítani. Többször sikertelen támadást intéztek a kolostor ellen, de a papok hősiesen védekeztek. A mandzsuk ekkor cselhez folyamodtak, egy Li Pa Shan nevű szerzetes áruló lett, és megmérgezte a kolostor ivóvizét .A 200 harcos szerzetes közül 100 ivott belőle, s a kaput kinyitotta az áruló. A betóduló 10-12 ezer fős mandzsu sereggel szemben hősiesen védekező papok, az egyenlőtlen küzdelem ellenére is súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek. Legalább 6000 mandzsu katona vesztette életét Shaolin hegyén. A kolostort 12 óra alatt foglalták el, és csak 6 nagymesternek sikerült elmenekülnie. Mindegyik mester megsebesült, egyikük súlyos nyaksérülést kapott melyet nem élt túl. Az életben maradt öt mester: Ng Mui , Chi Shin, Pak Mei, Fung Do Tach, Miau Hin kína más-más területére menekültek, tanítványokat neveltek, és szervezetten harcoltak Kína függetlenségéért.
A köztársaság idején, az 1900-as években a század elején sok belháború jellemezte Kínát.
A Kína - japán háborúban a papok is kivették részüket a harcból, magas tisztségeket értek el, és ők képezték ki a harcosokat.
Az utolsó tűzvész: 1925-ben egy őrült tábornok modern hadviseléssel, a kolostort ágyúkkal támadta és felgyújtotta, ami 40 napig égett.
A kulturális forradalom idején a kung-fu gyakorlását betiltották, több száz kolostort felgyújtottak és leromboltak. A kínai nagymestereket a kormány összehívta egy tanácskozásra, s a megbeszélés végén távozó mestereket sortűz fogadta. Nagyon sok kung-fu mester életét vesztette. Yip Man mesternek és néhány társának sikerült megmenekülnie.
1976-ban Mao elnök meghalt, a kulturáis forradalom véget ért. Az új vezetőség felismerte a lehetőséget és engedélyezték a kung-fu gyakorlását.
Kivették a hatékony technikákat és látványos elemekkel bővítették, így született meg a wushu.
Kínában a kolostort helyreállították, a megmaradt néhány pap új testvéreket kezdett kiképezni, és a kolostor mellé felépítették a wushu központot.
A kung-fu Amerikába a 60-as években Bruce Lee; Európába a 70-es években Leung Ting nagymester révén került.
Magyarországon Si- Fu Máday Norbert kezdte tanítani a 80-as években. Azóta az országban és a világban töretetlenül fejlődik.